Babáról

Már a rómaiak is

Rómában a közfürdők, az úgynevezett balneumok már a nagyvárosi élet szerves részei voltak. Az aranykor idejére olyan szinten elterjedtek, hogy a városlakó tömegek rendszeresen (a korabeli források szerint 8 naponta) keresték fel őket. Az eredetileg testápolásra szolgáló épületeket a birodalom vezetői szinte „wellness-központokká” fejlesztették, így a fürdés mellett a sport, játék, pihenés és társasági élet is helyet kapott benne.

medium_shutterstock_36996781_medium.jpgA rómaiak a tisztálkodáshoz a mosókonyháikat is használhatták, míg a fiatalabb és szegényebb polgárok kénytelenek voltak beérni a Tiberis folyóval.

A birodalom hanyatlásának idején Róma már közel 1000 fürdővel rendelkezett, elterjesztve a fürdőkultúrát az egész birodalom területén. A gyógyforrások mentén gyógyító céllal is létrehoztak fürdőket, nem csupán a városokban, hanem a katonai táborokban is.

A Római Birodalom bukásával a tisztálkodási kedv is csökkent, mivel a kora középkori keresztény erkölcs rossz szemmel tekintett a meztelenségre, ahogy a tisztálkodás is bűnös, megvetendő cselekedet volt. Így a tehetősebb emberek sem törődtek a fürdéssel, legfeljebb alkalomszerűen ruhástól merültek el egy dézsa vízben.

medium_romaiak_is2.jpg

Később a középkori városokban fürdőházak nyíltak, ahol a fürdősök és borbélyok borotváltak, illetve köpölyöztek is, továbbá gőzölésre és izzasztásra is lehetőség volt. Ezeket az amúgy rossz hírű fürdőházakat végül a járványok miatt kellett bezárni, amelyből aztán azt a következtetést vonták le, hogy a fürdés, mint olyan, egészségtelen. Ez a nézet hosszú ideig tartotta magát, így még az uralkodók is inkább a parfümöt választották szappan helyett.

A higiéniai mélypontot Európa a 17-18. században érte el, amikor is a városok növekedésével a rendkívül egészségtelen körülményeknek köszönhetően – csatornázás, WC és fürdőszoba híján – számtalan betegség, fertőzés ütötte fel a fejét.

medium_iStock_000021097548Small.jpgAz ipari forradalom aztán magával hozta a tisztálkodás forradalmát is: elsősorban a gazdagabb családok köreiben, de kezdett elterjedni az angolvécé és a fürdőszoba is.

A szegényebb házakban egyelőre emeletenként volt egy illemhely, és természetesen a folyó víz sem volt bevezetve, így a mosakodás jó esetben egy lavór vízre korlátozódott, a szappan pedig ritka kincsnek számított. Nem csoda, ha a korabeli emberek a testszagot az élet természetes velejárójának tekintették.